2017. október 29.
Becker Pista bácsival 2004-ben ismerkedtem meg. Volt egy ötletem az öregdiákokkal és az iskolai emlékekekkel kapcsolatban. Felhívtam telefonon, ő pedig meghívott magukhoz, hogy átbeszéljük elképzeléseimet. Már első alkalommal feltűnt, mennyire vidám, nyitott személyiség. Lelkesen támogatta ötletemet, hogy digitalizáljuk az iskolával kapcsolatos fellelhető képanyagot, a későbbi nemzedékek számára is hozzáférhetővé tegyük ezeket az emlékeket. Kapcsolatunk innen indult, a későbbiekben rendszeresen találkoztunk az öregdiák találkozókon, amelyeket még ő szervezett akkoriban. Szívügye volt az évi két alkalommal megtartott találkozó, ahol mindig jó hangulat uralkodott, társaságában mindenki nagyszerűen érezte magát.
Későbbiekben is, amikor csak egészségi állapota engedte, mindig nagy örömmel jött el a gimnáziumba az öregdiák találkozókra vagy a kerti partykra. Kihagyhatatlan volt számára a Karácsonyi koncert a Bazilikában, de a Zeneakadémiára is rendszeresen ellátogatott feleségével a Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekar koncertjeire.
Pista bácsi a 20. század tanúja volt hisz a Horty-rendszerben nőtt fel, és még a háborúban is részt vett 1943-as érettségije után. Később mérnökként bejárta egész Európát és a fél világot. A 70-es évektől kitartó munkával szervezte és vezette a gimnázium Öregdiák Baráti Körét. 2011-ben vettem át tőle az Öregdiák Baráti Kör elnöki feladatait, ő pedig tiszteletbeli elnök lett. 2016-ban ő volt az első beszélgetőpartnere új kezdeményezésünknek, melynek során egykori tanárainkkal, neves öregdiákjainkkal jelenlegi diákok segítségével interjút készítünk. Lelkesen készült az interjúra, melynek során élete fontos eseményeit mesélte el nekünk. A riportot készítő diákokat is lenyűgözte kedves és vidám személyisége. Szeretettel emlékezett egykori tanáraira, iskolai éveire. Az interjú után - amikor a legépelt szöveg elkészült - elmentem hozzá, és együtt javítottuk ki a szövegben itt-ott maradt hibákat. Szinte hihetetlen, de 92 évesen is jól kezelte a számítógépet, a szövegszerkesztőt. Nagyon örült, amikor az öregdiák oldalon végre megjelent az interjú.
A tavaly őszi találkozón - amikor Gundel Takács Gábor volt a vendégünk - Pista bácsi is részt vett, aki ott volt emlékszik rá milyen lelkesen kérdezte vendégünket családja történetével kapcsolatosan. Idén október elején éppen keresni akartam őt, elhívni az őszi találkozóra, amikor értesültem haláláról.
Olyan embert veszítettünk el, akinek a Szent István Gimnázium élete meghatározó része volt, sokat fáradozott az emlékek megőrzésén, az egykori diákok és az iskola kapcsolatának ápolásán. Örökké vidám, jó kedélyű alakja nagyon fog hiányozni mindannyiunknak.
Nyugodjék békében, emlékét megőrizzük.
Simon Gábor
elnök
Szent István Gimnázium
Öregdiák Baráti Kör
Becker István nagyszerű és igaz ember volt. Annak idején minden a Fészek klubban tartott találkozóra, mint aktív istvános tanárt postai levelező lapon engem is meghívott előbb Kovács Endre, majd Becker István. Gondolom, azért is, mert ismerte fotós szenvedélyemet és az iskola története iránti lelkesedésemet, érdeklődésemet. Részemről csoďáltam nagy munkabírását, amellyel az öregdiákokat igyekezett felkutatni, összefogni és a közös Almamáter iránt lelkesedésre birni, Az egykori iskolájuk iránti rajongásukat, érdeklődésüket folyamatosan fenntartani. Akkoriban ez nem is volt olyan könnyű dolog. Bizony neki nemcsak sok-sok idejébe es fáradtságába került, de számára komoly anyagi áldozatokkal is járt. A klub tagjai a háború után már nem fizettek tagdíjat A meghívást közlendő postai lapokat legépelni, bélyeggel ellátni, postára adni, a helyszínt biztosítani, egyeztetni, lekötni nem volt sem könnyű, sem olcsó, sem egyszerű. Ezeken a találkozókon az öregdiákok változatos létszámban (mintegy 80 - 120 - 150 fő) vettek részt. A lelkes elnöki szervező munkának köszönhetően, a részt vevők létszáma folyamatosan nőtt. Az utóbbi éveiben Dr. Konoróth Gyula igazgató úr betegsége miatt már hiányzott a találkozókról, de soha nem mulasztotta el az összegyűlteknek üdvözletét és jókiváságait küldeni. A találkozókon Dr. Fórizs József is rendszeresen megjelent, de nyugdíjas, vagy aktív tanár csak elvétve, minthogy ez eleve a volt diákok rendezvényének számított (Előzőleg mindig személyesen hiívta fel a figyelmem, hogy ne feledkezzek el róla, tudván, hogy minden ilyesmi iránt érdekllődöm. Számos fekete-fehér felvételt is készítettem róluk. Páldi Róbertné könyvtáros volt ezeknek a iskola életével kapcsolatos fotóknak az önkéntes őrizője. Gondolom, hogy ezek az iskola archívumában még most is megtalálhatók. Az eseményt a tanáriba kifüggesztett hirdetményen is tudatta a tantestülettel. A találkozókon műsor általában nem volt. Az elnök és az igazgató röviden köszöntötte az egybegyülteket. Aztán minden asztaltársaság az övéivel foglalkozott spontánul. Meséltek, emlékeket cseréltek, iszogattak gondtalanul. Becker István ezt a lelkes szívet igénylő munkát nagy elődjétől Dr. Kovács Endrétől tanulta el,vállalta át, akivel még annak életében szorosan együtt müködött a szervezésben. Mindkettőjüknek igazán kemény és áldozatos munkájába került az Öregdiák Klubot működtetni és életben tartani. De ezt nemigen panaszolta fel soha egyikük sem. Ez időben még nem volt ilyen szoros a kapcsolat a Klub és a Gimnázium hivatalos Vezetése között.
Ez a helyzet az 1977. évben tartott 75. évi jubileumi ünnepség előkészítése során kezdett el átalakulni és merőben meg is változott Dr. Fórizs József igazgató és Dr. Kovács Endre elnök, valamint akkor még csak ifjabb segítője Becker István és az általuk összefogott öregdiákok törekvései következtében. Ehhez a változáshoz kellett az is, hogy a későbbiekben Szakáll Istvánné igazgató a klub találkozóinak az iskola Dísztermében helyet biztosított!. Miben is ált ez a folyamatos változás? Elsősorban is abban, hogy a Klub és az iskola tevékenységében és elismertségében is közelebb került egymáshoz. A 75. évi jubileumi ünnepség az iskolatörténet egyik legkiemelkedőbb, legfrappánsabb bizonyitéka lett a közös Almamáter és volt diákjai sikeres együttműködésének. Végre ország-világ előtt tökéletesen és látványosan megvalósulhatott az 1934 szeptemberében megalakult Öregdiákok Egyesületének alapszabályában megfogalmazott cél, mely "az iskola végzett tanulóinak összefogását, iskolájuk iránti vonzalmát, hagyományainak ápolását, hírnevének gyarapítását" tűzte ki célul maga elé. De nem kevésbé fényes bizonyíték volt erre a fennállás 100. évfordulójának tiszteletére rendezett jubileumi ünnepség! (Olvassuk csak el, mit is írnak róluk az évkönyvek!)
Mindezekből számunkra a tanúlság, hogy egy iskola nem külön áll egyes kiemelkedő tanáraiból és külön a nekik alárendelt diákjaikból! Egy iskola történetét, jelenét, múltját, jövőjét és eredményeit se nem az egyik, se nem a másik, hanem mindkét fél együttes, tettre kész és tudatosságon alapuló eredményes törekvései határozzák meg!
Ennek az összefonódási és együttműködési, erős kötődésű folyamatnak - az Almamáter és az általa kibocsátott neveltjei, végzett és távozó diákjai között - volt egyik legelismertebb, legaktivabb és legáldozatkészebb részese Becker István, aki életének jó részét ennek az ügynek szentelte. Ha nem is tudjuk már ezt neki meghálálni, de most, hogy sajnálatosan örökre eltávozott körünkből, gondoljunk rá szeretetteljes hálával és mély tisztelettel, mert kiérdemelte! (A magam részéről én ezt teszem! Fejet hajtok emléke előtt.)
Polgárdi Mihály tanár (1969 - 1992)
